A Káli-medence

A Balaton-felvidéki Nemzeti Park sok gyöngyszeme közül az egyik legértékesebb a Káli-medence. Az országban kevés helyen él ilyen átélhető és megérezhető harmóniában a táj és az ember. Ez a vidék télen pihen, tavasszal ébred, nyáron zsong, de igazán ősszel él. Ilyenkor az őszi virágok hervadt szagától teli ködlő levegőbe egyre erősödve kúszik be valami szolídan fűszeres illat, az érő szőlő üzenete: közeledik a szüret. A Nap lankadó sugarai rőt ó-aranyba vonják be a hegyoldalakat, ahol izgatottan sürögnek az emberhangyák. Fanyar, felszálló füsfellegek jelzik, ünnep közeleg, szüret lesz. Ezt a készülődést lehet megfigyelni a medence északi peremén trónóló Fekete-hegyről. A nagyra nőtt tölgyek már körülzárták az Eötvös kilátót, de a tegnapi kerékpáros útunk vonala még jól követhető. Csak a medence közepét üli meg még köd, de a látóhatár déli szegélyéről foltokban már ide csillan a nyári zsivajgás fáradalmait pihenő Balaton csendes hullámjátéka.

Muray Róbert: Kőtenger

Salföldről indultunk bérelt gépeken. Úunk során megnéztük a Kornyi-tavat. A kis dombról körültekintve a magyar, és mégis egyetemes Harmónia köszön vissza. Minden a helyén, a színek, a formák, az értékek. Pedig ember uralta e táj, de a bölcsesség mértéke itt elegendő volt az összhang megmaradásához. Ezt bizonyítja a lábunknál elterűlő apró tavacska vizicsibe párja, a kivadult, hullólevelű mandulafák, a közelben legelésző ősnyugalmú birkák, a hegyoldalakban guggoló apró présházak, és a távoli, bazaltbordájú Hegyestű bányaharapta, büszke csúcsa.

Az idillnek a tó túloldalán lévő strucc-farm vet véget. Farm és strucc itt? Nesze neked környezeti nevelés és józan ész! A kővágóőrsi kis kőtenger a természetes "ike-banáival" és madáritatóival hamar megvígasztalt. S mikor a csodás díszű pókokat és a pihegő torkú gyíkokat is megpillantottuk ...!

A Balaton-felvidék peremére érve jobbra hatalmas homokbánya sebhelye éktelenkedik. A látvány mégis megkapó: a mélyben a halott vidék sápadt, szél formálta kis sivatagja mellett, kápráztatóan csillogó iszaptenger és kristályvizű tavacska hívogat.

A technika és a természet találkozásának találkozása után a lélek és a természet egymásra találása következett: irány a salföldi kolostorrom. Igen ám, de hol az irány? A térkép ebben sokat segített. A helybeliek inkább el akarták dugni kincsüket, de az erdőben megtaláltuk. Lenyűgöző volt a pusztulásában is tiszteletet parancsoló épületegyüttes. A kortalannak tűnő kövek az öreg fák alatt nem nyomasztották múlandó tudatunkat. Sőt megállították, talán vissza is fordították az időt: mintha még a feltámadó szél is gregorián dallamot orgonált volna. Része lettünk a teremtésnek és talán megértettük az egykori szerzetesek lelkét. A salföldi kőtenger a névadó falu határában terül el. De milyen falu! Mint a mesében, tiszta takaros házak mindenütt. És mindegyik porta ízléses, stílusos. Egyik sem a kivagyiságot hirdeti, hanem az örök értékű hagyományt. Így e település méltó helyszíne a nemzeti park háziállatokat bemutató majorságának. A szomszédos Szentbékkála hasonlóan hangulatos település, ám a falu határában lévő kőtenger csodája gyorsan elfelejteti a falusétán látottakat. Bizarr formájú sziklaszirtek, sziklapadok között vagy egy órát sétáltunk, és még mindig találtunk új látnivalót: "kőfejet", virágot, üreget, kristályt, kis tavacskát, állatcsontokat ...

 Többet itt: http://www.balaton-opus.hu/latnivalok.html